A civil összefogás kifejezés manapság (szerintem) teljesen más hatást kelt az emberben, mint régebben, ugyanis manapság sokkal gyakrabban használjuk, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
Még a XX. században erről a kifejezésről nagy tüntetések, jótékonysági események és egyéb jelentős akciók juthattak az emberek eszébe, ma már jóval tágabb értelemben használjuk ezt a szókapcsolatot, ugyanis joggal hívhatunk így akár helyi, kisebb, már-már jelentéktelennek tűnő megmozdulásokat is.
Én személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy nagyon is jó, hogy nem csak az egész társadalmi kérdéseket érintő esetekben jönnek ma már létre különféle civil összefogások.
Ezek által lehetőség nyílik rá, hogy mindenki érvényesíthesse az érdekeit, bármilyen ügyről is legyen szó.
Én sokáig nem fordítottam sok figyelmet az ilyen jellegű megmozdulásokra, egészen addig, ameddig nem volt részem egyben: óriási szükség volt a közösség összefogására, amikor a szomszéd faluban kiöntött a folyó.
Ez az alkalom nagy hatást gyakorolt rám, és nem csak az esemény szörnyűsége miatt.
Még kamasz voltam, amikor ez az eset megtörtént.
Természetesen a mentési folyamatok komoly részét a katasztrófavédelem végezte, de ez nem volt elég ahhoz, hogy egy ekkora árvíz után – ami házakat vitt el -, visszaálljon a világ a megszokott körforgásba: szükség volt rá, hogy a környéken minden ember beleadjon egy kicsit.
Ez néhány óra alatt akkora összefogássá nőtte ki magát, hogy a környékbeliek együtt, közös erővel tettek meg mindent annak érdekében, hogy mielőbb szállást találjanak az áldozatoknak, ételt, italt, ruhákat adtak nekik, és még a hatóságok munkáját is segítették a civilek.
Jómagam is megtapasztaltam, milyen részt venni benne: mi a barátnőimmel (és más lányokkal) szendvicseket készítettünk a mások által hozott alapanyagokból, és ezeket osztottuk szét azok között, akiknek ki kellett menekülni az éjszaka folyamán házukból.
Csodás volt látni testközelből, hogy mekkora ereje van egy ilyen összefogásnak; rendkívül nagy hatással volt rám, és onnantól kezdve igyekeztem a lehető legtöbbször kivenni a részem az ilyen ügyekből.
Azóta persze nem csak katasztrófák esetén csatlakozom a közösségi ügyekhez, hanem szinte bármilyen (az én értékrendembe beillő) érdekérvényesítés során is.
Jó példa erre a volt iskolám egyik ügye, akinek egy igazságtalanság kapcsán volt szerencséje megtapasztalni, milyen, amikor egy egész iskola mögötte áll és igazolja a szavát.
Óriási horderejű ügy volt, még a helyi televízió és újság is megemlítette, hogy micsoda összefogás alakult ki a tanár úr ügye kapcsán – büszke voltam, hogy hozzátehettem egy picit ahhoz, hogy az igazság győzzön az ügyben.
Természetesen a fentebb említettek csupán saját példák a múltból, ám számtalan lehetőségünk van rá, hogy részt vegyünk valami hasonlóban, hiszen minden közösségben akadnak fontos ügyek, amikért tenni kell.
Ha még nem volt ilyenben részed, szívből ajánlom, hogy legalább egyszer megtapasztald! Nagyon sokat tud hozzátenni az ember személyiségéhez és gondolkodásához, hogyha megtapasztalja a közösség pozitív erejét: segít elhinni, hogy nincs lehetetlen, győzhet az igazság, és senki nem marad egyedül a bajban.