Kik a civilek? Hol és hogyan kommunikálnak?

Görög Mária újságíró előadása Felvetődő kérdések, válaszok a végén

Kik a civilek, hol és hogyan működnek?

Nézőpontok, szemléletváltás a társadalmi szerepvállalásban

1989-ben a rendszerváltáskor a társadalmi és közszférában új szereplőként megjelentek az első non-profit szervezetek, elkezdett felépülni a civilszféra. Mint amolyan frissen született, s még bölcsőben ringó gyermeke az átrendeződő társadalomnak, a "köz" figyelme közepette szépen nőtt, megtette lassan első lépéseit, s mint ahogy az gyerekstátusban lévőkkel lenni szokott, fokozott türelmet és megértést élvezett. Még senki nem várta el tőle, hogy tökéletesen tudjon mindent, elnézték esetleges sutaságait, kezdetleges megoldásait. Végül is nem ártott senkinek.

A gyerek azonban lassan felnőtté érett, és mai 18 éves állapotában már bizony sokkal többet várnak tőle az igyekezetnél. Tudást és megfelelő hozzáállást, kivívott pozíciókat és helyesen alkalmazott eszköztárat, profi, hozzáértő felnőtt viselkedést. Ám mint ahogy a felnőtté válás valódi pillanata is mindenkinél máskor következik be, úgy a civilszervezetek is igen sokféle képet mutatnak fejlettségi, vagyis felnőttségi szintjüket tekintve.

 

A civilek mi vagyunk. Mi pedig igen sokfélék vagyunk

A civilszervezetek létjogosultságát az adja, hogy minden társadalomban vannak olyan szükségletek, melyek kielégítését, sem az állami, sem a gazdasági szektor nem tudja ellátni. Ekkor valakinek elege lesz ebből az áldatlan helyzetből, s elkezdi létrehozni azokat a kereteket, melyek között annak a néhány vagy néhány ezer embernek lehetősége van kielégíteni már meglévő igényeit, megoldhatóvá válnak olyan helyzetek és problémák, melyekre a másik két szféra nem kínál megoldást. 

 

Ebből azonnal két dolog is következik

Az egyik, hogy a társadalom tagjai akkor fogják jól érezni magukat a bőrükben, és akkor fogják a legnagyobb előnyöket élvezni, ha az igényeik és szükségleteik kielégítésére szakosodott mindhárom szféra közösen, vagyis szoros együttműködésben, egymást támogatva működik. Mert a civilszféra, mint az nevében is benne van, a civil lakosságot képviseli, az egyes embereket, akik önmagukban, egyenként nem tudnának hatékonyan fellépni érdekeik és igényeik érvényestésére, vagy egyedül nem találnának eszközöket a problémájuk lehetséges megoldásához.  S ha a társadalomban élő emberek igényeinek kielégítését e három szféra együttesen tudja megvalósítani, akkor ennek a három szférának, mint egy kirakós játék darabjainak, együtt van létjogosultságuk. Tehát a társadalom tagjai számára legoptimálisabb létezési formájuk a szoros együttműködés.

A másik, hogy a civil szféra, mint olyan, egyszerűen azoknak szerveződéseknek a jogi státusát jelöli, melyek tevékenységüket egy meghatározott közösségi, nonprofit cél érdekében folytatják. Tehát a másik kulcsozó a keret, melyek között igen sokféle módon lehet sokféle tevékenységet folytatni. Tehát amilyen sokfélék vagyunk mi, a társadalom egyéni tagjai, legalább olyan sokfélék a minket képviselő civil szervezetek is. De mondhatjuk úgy is, hogy amilyen sokfélék az országban a profitorientált vállalkozások, olyan sokfélék a nonprofit vállalkozások is.

Ám minthogy e három szféra képviselői közül első látásra leginkább a civil szféra gazdasági háttere, és így céljainak elérése függ leginkább a kölcsönös együttműködéstől, a párbeszéd folyamatos fenntartásától, így a párbeszéd és együttműködés kezdeményezése elsősorban a civilszervezetekre hárul.

Ha alaposabban megvizsgáljuk azonban e három szféra képviselőinek viszonyát, akkor azt látjuk, hogy lehántva a szervezeti formákat, az állami és gazdasági szektor munkahelyein is ugyanazok az emberek ülnek, akiknek egyes fontos magánemberi szükségleteik kizárólag a civilszektoron keresztül képesek kielégülni. Hiszen vannak gyerekeink vagy idős szüleink, érdekel minket a kultúra vagy a horgászat, lehetünk betegek, vagy alternatív módszerek elsajátításán dolgozunk - szóval civilek vagyunk mindannyian, és valamilyen formában a civil szektor szolgáltatásainak haszonélvezői. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a profitot termelő gazdasági vállalkozások a non-profit szféra támogatásával hasznuk egy részét visszaforgatják saját magánszférájuk biztonságába.

A nonprofit vállalkozások, avagy üzlet köttetik

Akár tetszik, akár nem, a civil szférában tevékenykedő szervezetek egyszerű nonprofit vállalkozások. Így rendelkezniük kell mindazon eszköztárral, amellyel egy átlagos vállalkozásnak. Tehát tevékenységük megismertetéséhez és népszerűsítéséhez, ami esetükben nagyrészt egyet jelent a szervezet fenntartásához és a meghatározott cél eléréséhez szükséges gazdasági alapok megteremtésével, elengedhetetlen egy profi kommunikációs és marketing stratégia létrehozása, ami nem jelent mást, minthogy a szervezet által felajánlott szolgáltatást a megfelelő célcsoport számára a megfelelő csatornákon keresztül ismertté, vonzóvá és érdekessé tegyük, vagyis a megfelelő eszközökkel népszerűsítsük, és szerezzünk hozzá támogatókat.

 

A nonprofit vállalkozások egyik legnagyobb előnye a forprofitokkal szemben, hogy esetükben megkérdőjelezhetetlen tény, hogy valós szükségletek kielégítésére, valós emberi problémák megoldására jöttek létre, arra szolgálnak; s céljuk, hogy a szolgáltatást igénybevevő emberek élete jobbá és egyszerűbbé váljon. Ez a profit orientált vállalkozások csak egy kis részére igaz, míg jelentős részük egy önmaga által generált, gerjesztett igényt elégít ki kizárólag saját gazdasági haszna reményében.

 

Tehát a nonprofit, vagy más néven civilszervezetek hatékony működést ugyanúgy alapvetően két tényező határozza meg:

 

  1. Képesek-e hatékony gazdálkodást folytatni meghirdetett céljaik elérésére, ami azt jelenti, hogy képesek-e annyi anyagi, szellemi és emberi erőforrás tőkét bevonni, az elegendő legyen a meghirdetett célok elérésére, és magának a szervezetnek a fenntartásához; s képesek-e bevont tőkék megfelelő hasznosítására.
  2. Képesek-e a külvilág számára hitelesen bemutatni tevékenységüket és céljaikat, s ezáltal képesek-e a mindhárom szférából szövetségeseket és támogatókat találni ügyük és szervezetük számára. Konkrétabban, képesek-e meggyőzni minket arról, hogy az adott ügyet éppen az általuk kínált formában és keretek között támogassuk.

Tehát a nonprofit szervezetek számára létkérdés, hogy olyan kommunikációs eszköztárral rendelkezzenek, amely lehetővé teszi, hogy a saját célcsoportjuk számára, valamint a vállalkozói és állami szféra számára - tehát a társadalom mindazon rétegei felé - egyértelműen és hatékonyan legyenek képesek megjeleníteni az általuk képviselt ügy eszmei és gyakorlati értékeit, valamint azokat a formákat, melyek lehetővé teszik számukra, hogy ezt az ügyet, mint gyakorlati projektet és hosszú távú célt megvalósítsák.

 

Ki milyen nyelvet beszél?

Ám itt jön a legtöbb buktató. Minthogy a magyar civil szervezetek többsége létrejötte pillanatában a lelkesedésen és a zászlójára tűzött ügy ismeretén kívül nem rendelkezik más tőkével, még egy szervezet működtetéséhez és a cél megvalósításához szükséges tudástőkével sem, így gyakorlatilag az esetek többségében nem marad más választása, minthogy kizárólag ügy-centrikusan gondolkozzon. Így kommunikációja is ügy-centrikus, s nélkülözi a vállalkozói szféra megnyeréséhez szükséges projekt-centrikus hozzáállást. Tehát gyakran nincs pontos válasz arra a kérdéssorra, hogy:

  • hogyan, milyen eszközökkel mit fogok elérni,
  • milyen forrásokra van ehhez szükségem,
  • és mi lesz az eredménye  

Tehát miért lesz ez jó azok számára, akik támogatnak ebben engem.

Elmondható, hogy a civilek és a vállalkozók közötti kommunikáció a kultúrák közötti kommunikáció és nyelvi félreértések szép példája. A három szférában működő egyének mindhárom szféra hatékony működésében érdekeltek, azonban ettől még nem várhatjuk el tőlük, hogy minden helyzetben egyszerre vegyék figyelembe a mindhárom szférában megjelenő érdekeiket. Minden egyes kommunikációs aktus során az abban részt vevő egyének adott pillanatban érvényes szerepei és egyéni szerepfelfogásai vesznek részt. Így ahhoz, hogy a kommunikáció sikeres legyen, ismernünk kell az egyes szerepekhez tartozó gondolkodás logikai struktúráját és ennek megfelelő nyelvezetet.

 

A civilszervezetek képviselői gyakran felkészültség és eszközök híján a saját ügyüket képviselve az ügy társadalmi hasznát és saját lelkesedésüket teszik le egy tárgyalás során az asztalra egy olyan kommunikációs fél elé, aki a számok és érdekek nyelvét beszéli. Tehát az így keletkezett kommunikációs labirintusban a felek még a legjobb szándék mellett is sokszor elbeszélnek egymás mellett, s kommunikációs híd helyett kommunikációs barikádokat építenek. S tegyük hozzá, hogy ez nem csak a civil szervezetek felkészületlenségét mutatja. de azt is, hogy a másik két szféra (s ugyanúgy sok esetben a megszólított lakosság - lásd 1 %) ugyanolyan felkészületlen az ilyen ügy-központú kommunikáció befogadására, mint a civilek a haszonközpontú gondolkodás tolerálására.

 

Kérni és kapni tudni kell

 

Minthogy a hétköznapi gyakorlat és a társadalmi elképzelések is azt erősítik, hogy a civil szervezetek céljaik eléréshez folyamatosan kérni kényszerülnek, s a kérés a legtöbb ember szemében egy kellemetlen érzéshez, valamint egy alá - fölérendeltségi viszony képzetéhez társul, így már a kommunikáció kezdetét gyakorta negatív elvárások előzik meg, s mindkét fél előítéletekkel terhesen ül le a tárgyaló asztalhoz. (Itt említeném meg azt is, hogy gyakran a civilek valódi együttműködésre irányuló kommunikációs stratégiái is emiatt a negatív elvárásokkal terhelt befogadói attitűd miatt vallanak kudarcot. )

A negatív elvárások. mint tudjuk félelmet, s azok pedig általában agressziót szülnek. Így jöhet létre az a nem ritka paradox helyzet, hogy a civil szervezetek nem tárgyalási pozícióba helyezik magukat, hanem diktálni szeretnének annak az ügynek és az ő saját heroikus helytállásuknak a nevében a másik félnek, aki teljesen érthetően nem tudja elfogadni e "nekem jár" agresszivitást. Így az ilyen típusú tárgyalások kudarcba fulladnak, ami lehetőséget ad mindkét fél számára, hogy megerősítse önmaga előítéleteit.

Tehát a nonprofit szektor tagjai ahelyett, hogy gazdasági és társadalmi előnyöket kínálnának az üzleti szféra szereplői számára, s azok ahelyett, hogy a saját közvetlen gazdasági haszonérdekeiken túl, egy hosszú távú társadalmi, s közvetve gazdasági előnyre koncentrálnának, a közös nevező helyett a valójában gyakran nem létező érdekellentétekre helyezik a hangsúlyt. (S itt hozzátenném, hogy egy valóban felelős vállalati vezető nem is teheti meg, hogy olyan célokat támogasson, melyek hatékony megvalósulásáról nincs meggyőződve, s melyek pozitív eredményeinek hasznával nincs tisztában.)

 

A civilszervezetek kommunikációjuk során két általános hibát követnek el:

  1. nem tudnak kérni és kapni,
  2. nem tudnak együttműködést felajánlani

Mint már kiemeltük, az állam, a gazdaság és a non-profit szféra ugyanannak a társadalomnak egyenrangú egymással összefüggő, egymást kiegészítő részei, Így ebben az esetben teljesen természetesnek látszik, ha a kommunikáció során nem a kérés kerül előtérbe, ahol önzetlen adományokat várunk,  hanem a cél annak feltárása, mik azok a társadalmi előnyök, amit az adott non-profit vállalkozás nyújtani tud, és ennek a társadalmi előnynek kik az élvezői. (Ennek megjelenítésére való képesség különíti el a profit az amatőrtől a civilkommunikáció során, s ez határozza meg a kommunikáció hatékonyságát.)

 

Ám a kérés és az együttműködés is optimális esetben hatékony nyer � nyer játszma lehet. Hiszen mindannyian szeretjük jó embernek tartani magunkat, és szívesen segítünk másoknak, természetesen egy kis pszichológiai előnyért cserébe. Tehát, ha nekem tálcán kínálják a jóérzést, akkor szívesen veszek részt a segítő játszmában; ha azonban a lelkiismeret furdalás fegyverét akarják használni ellenem (mert ugye kutya kötelességem segíteni), akkor nem szeretnék ebben a megtámadott szerepben sokáig bennmaradni. Egy alkalommal talán így is segítek, ha azt látom, hogy akkor gyorsabban szabadulok, de hosszú távú kapcsolatot nem építek ki azzal, aki rossz érzéseket árul. (Márpedig a civilek nagy része ezt teszi.)

 

Tehát hosszú távú kapcsolatot lehet építeni

  1. pszichológiai előnyöket kínálva, és
  2. konkrét gazdasági előnyöket és hosszú távú társadalmi megtérülést felmutatva

Hiszen a civilszervezetek nagy része képes olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek valódi társadalmi megtérülése mérhető.

 

A nonprofit kommunikáció másik sarkalatos hibája, ami éppen abból ered, hogy a szervezetek többsége hétköznapi működéséhez szükséges eszközök és források megteremtésével küzd, ami meghatározza gondolkodásukat és megnyilvánulásaikat. Ebből ered az, hogy a hosszú távú tervezés helyett folyamatosan akciókban gondolkodnak, s olyan eszközökkel dolgoznak, melyek az azonnali források megszerzésével kecsegtetnek. Ezt pedig teszik oly módon, hogy problémaközpontú gondolkodást kommunikálnak � mivel maguk is ebben élnek. Így a jelen sanyarú helyzet bemutatása mellett elmarad annak érzékeltetése, hogy ezt az állapotot hogyan lehet az adott szervezet eszközeivel, az általuk kidolgozott elképzelések megvalósításával megoldani. Vagyis hogyan tudjuk a negatívat pozitívvá fordítani, tehát hiányzik a pozitív jövőkép, amihez sokkal szívesebben csatlakozunk, s amiért az emberek többsége hajlandó tenni is, ha látja értelmét, és meg tudjuk neki mutatni közvetlen vagy közvetett érintettségét.

Természetes, hogy a civilszervezetek kommunikációjában még sok fejlődésre van lehetőség, azonban kár lenne ennek teljes felelősségét csak magukra a szervezetekre és a civilszférára hárítani.

 

A kommunikációs játszma mindig többszereplős, éppen ezért annak sikere mindig az abban résztvevő összes szereplő egyforma felelőssége és lehetősége egyben.

 

Mégis elmondható, hogy a civil szervezetek a maguk részéről tegyék meg az első lépéseket a másik nyelvének, s azon keresztül gondolkodásának megértése és megtanulása felé. S ami talán a legfontosabb, hogy mutassák meg az életnek azt a pozitív oldalát is, amit segítségükkel képesek lehetünk megvalósítani.

Mert egy mosolyhoz mindig sokkal könnyebb társakat találni, mint egy lebiggyesztett száj mellé.


 

FELVETŐDŐ KÉRDÉSEK

 

Hogyan lehet a negatív véleményeket "kezelni"?

            A negatív vélemények beérkezésének kezelésére a kommunikációs technikák közül többek között az "erőszakmentes kommunikáció" (EMK) elsajátítható eszközei alkalmazhatók hatékonyan (www.emk.hu), valamint egyéb üzleti tárgyalástechnikák valamelyike is eredményes lehet (win-win).

            Legfontosabb szempont eldönteni a válaszadáskor, hogy "fontos-e" a továbbiakban fenntartani a kommunikációt, lehet-e pozitívvá formálni a folyamatokat.

Amennyiben az "ésszerű", jó szándékot feltételező, tisztességes kommunikációs technikák nem alkalmazhatók, ott a "nem reagálás", főként a "nem a túlreagálás" technikája ajánlott. Vannak betegesen akadékoskodó egyének, akik abban élik ki "elnyomottságuk" felszabadítását, hogy másokat indokolatlanul, kéretlenül és főként a "személytelenségbe burkolózva" bírálnak, ítélkeznek, ahelyett, hogy tennének valami hasznosat, vagy esetleg "konstruktív megoldásokkal" állnának elő. Erre megoldásokat kell keresni, és törekedni kell az első viszontválaszban rákérdezni, mi is valójában a "negatív kritika" megfogalmazásának oka, elérni, hogy kölcsönös oda-vissza "társalgássá" váljon az egyoldalú negatív vélemény-nyilvánítás.

Ajánlott irodalom: Dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak

 

Lehet-e hatékony civilkampányokat folytatni, amelyek nem hathatós politikai támogatottsággal működnek?

A kérdést több oldalról kell megközelíteni. Lényeges szempont egy-egy kampánynál az anyagi finanszírozás kérdése - ezt nemcsak politikai "kasszából" lehet megszerezni -, ugyanis ma már társadalmi célú reklámokat "sem" támogatnak médiatulajdonosok teljesen grátisz. Egyedi támogatási szerződésekkel, kiemelt kampányokat támogatnak a televíziók és az írott sajtó is. Jelentős új felületeket, alternatív megjelenési lehetőségeket hozott az utóbbi időben az internet, a web2, ahol számos "ismerőskereső" oldalakon, klubok építésére van lehetőség. Lényeges szempont egy-egy civilkampány megítélésénél, hatékonyságánál, hogy kik a támogatói, milyen együttműködések állnak a háttérben, azaz kik biztosítják a megszavazható "bizalmat" irányukba.  Megfontolás kérdése a kampányokba, a civilszervezet munkájába bevonni "ismert arcokat", akik elért eredményeikkel, a pozitív mintakövetést, az adakozási hajlandóságot növelik. Leglényegesebb szempont a hatékony civilszervezeti munkában, a kampányok sikerében a bizalom kérdése, az átláthatóság biztosítása, ami a nyilvánosság számára egyértelműsíti, hogy az adományok a megfelelő helyre kerülnek.

 


Keresés

Hírlevél

Név:

E-mail:

Jótékonyság || újság a jóról, a civilekről

www.facebook.com/jotekony.info

2016/2. GNH-közjó különszám

2016/1. téli szám


2015. nyári szám


2014/2. téli szám

2014/1. nyári szám

2013. decemberi szám

2013. októberi szám

2013. szeptemberi szám

2012. szeptemberi (1. szám)

az első Jótékonyságsziget (BNV-n) kiadványaként született meg, benne 4 oldalas civilkommunikációról szóló szakmai melléklettel


SZERVEZŐ


FŐTÁMOGATÓ


TÁMOGATÓK








SZAKMAI PARTNEREK





MÉDIATÁMOGATÓK




CivilKomP copyright HR&PR Humán Programiroda